Vannak párok, akiknek előbb nemet kell mondani, hogy utóbb ki merjék mondani az igent.
Még ha meg is tud bocsátani egymásnak két ember, vajon el tudják felejteni mindazt, ami történt? És meg tudunk igazán bocsátani, ha nem tudunk felejteni?
Abban a pillanatban, amikor beéred kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz, még annál is kevesebbet kapsz, mint amennyivel beéred.
hétfő
Szerencse a keresztnevem. Igaz, a vezetéknevem meg Bal.
kedd
Mikor először találkoztam vele egy fiú kezét fogta és nevetett.Állandóan csak nevetett.Mellém ült a padon,az életről kérdezett és a csodákról mesélt.Minden szava mögött egy maréknyi boldogság bújt el s még a tavaszi napsugár is megirigyelte azt a mosolyt mely állandóan az arcára volt égetve.
Egy év elteltével találkoztunk újra,ugyan olyan gyönyörű volt mikor leült mellém. Hideg volt,hatalmas pulovere elrejtette csinos alakját. De a hangja megváltozott. Minden kimondott szó egy szomorú szinfóniát dúdolt.Megkérdeztem hol a fiú?Azt mondta pár hete már nincsenek együtt.Majd megkérdeztem hol hagyta azt a gyönyörű mosolyt amit addig viselt ? Annyit mondott: ugyan ott ahol a szívem.
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
Könnyzacskót teremtettek nekünk, mintha előre úgy tervezték volna, hogy sírni fogunk.
szerda
Vannak olyan zebrák, akik a rács mögé is beállnak, hogy fehér lónak lássák őket.
Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.
Látod az összeomló házat. Látod a süllyedő hajót. Látod a fejünk felett a felhőt. Csak egyet nem látsz meg: a jót! Hiába színes a világ, Ha nem látsz mást, csak sötét foltokat. Mást hibáztatsz, Pedig Te önmagad miatt nem vagy boldogabb.
hétfő
Gyertyára sem vet rossz fényt az, hogy fogyton fogy: amíg világít.
Oldódó képed kicsordul szememből és arcomra szárad.
Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg: hogy lehetek, mint milliárdnyi lények; így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban, s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.)
Jó, tudom, és nem kétlem, tudod: együtt töltöttük az egész napot, - de annyit most kérdezhetek talán, hogy közben, csak egyszer is, gondoltál-e rám.
szombat
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki Tán olyan lesz az is, mint elaludni Unt pillák alatt végtelen csillagködök S a lelkek mind keringő üstökösök