Gyertyára sem vet
rossz fényt az, hogy fogyton fogy:
amíg világít.

Oldódó képed
kicsordul szememből és
arcomra szárad.

Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg: 
hogy lehetek, mint milliárdnyi lények; 
így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban, 
s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.)

Jó, tudom, és nem kétlem, tudod: 
együtt töltöttük az egész napot,
- de annyit most kérdezhetek talán, 
hogy közben, csak egyszer is, gondoltál-e rám.