kedd

Mikor először találkoztam vele egy fiú kezét fogta és nevetett.Állandóan csak nevetett.Mellém ült  a padon,az életről kérdezett és a csodákról mesélt.Minden szava mögött egy maréknyi boldogság bújt el s még a tavaszi napsugár is megirigyelte azt a mosolyt mely állandóan az arcára volt égetve.
Egy év elteltével találkoztunk újra,ugyan olyan gyönyörű volt mikor leült mellém. Hideg volt,hatalmas pulovere elrejtette csinos alakját. De a hangja megváltozott. Minden kimondott szó egy szomorú szinfóniát dúdolt.Megkérdeztem hol a fiú?Azt mondta pár hete már nincsenek együtt.Majd megkérdeztem hol hagyta azt a gyönyörű mosolyt amit addig viselt ? Annyit mondott: ugyan ott ahol a szívem.
szerző:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)