Vannak emberek, akik nézésükkel zavarba tudnak hozni másokat, mert a szemük elárulja a gondolataikat.

Amikor ráébredsz, hogy valakit félreismertél, azon töprengsz: korábban hogy nem láttad?

A kishitű ember állandóan kétségbe van esve, amiért álmai, amelyek olyan erősek, hogy állandóan összetéveszti őket a valósággal, sorra összetörnek. Az ilyen ember a valósággal szembesülve naponta többször is tönkremegy.

Ha olyan szerény
volna, mint tehetsége: 
ki tudna róla?

Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély.

Ahogy az érmének is két oldala van, az emberek is kétarcúak. Az egyiket a világ felé fordítjuk, a másikat megtartjuk magunknak. Kettősség, amelyet a fény és a sötétség egyensúlya tart fent. Mindannyian képesek vagyunk jóra és rosszra is. De csak azok igazán erősek, akik el tudják mosni a kettő közötti határokat.

‎Az érzelmek szigete

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más. 

Így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. 

Ezért valamennyien előkészítettek hajóikat és elhagyták a szigetet. 

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Oh, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú, vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellet, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang: ˝Gyere Szeretet, én elviszlek!˝

Aki megszólalt, egy öregember volt.

Szeretet olyan boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.

Amikor partot értek, az öregember eltűnt.

A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az Idő volt. - mondta a Tudás

.-Az Idő? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?

A Tudás válaszolt:"Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a Szeretet!"

Olyan szerencsétlenül alakul minden kapcsolatom, mindig úgy viselkedek, mintha nem lenne szükségem a másikra, de közben belehalok, belehalok az érzéketlenségbe, nem érzek fájdalmat, sem izgalmat, még keserűséget sem.

Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet és azóta nem tudok szeretni, mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen. A valóság és a szerelem számomra ellentmondás.

Annyi mindennel szeretnék foglalkozni, hogy nem fér bele egy életbe. Sok tervem van, de már a tervezésnél elakadok.

Az élet pont attól jó, hogy többre vágysz az alapvető szükségleteknél, legyen az a vágy akár egy új szerelem, vagy egy új pár cipő, mindkettő gyönyörű.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy levegyem a rózsaszín szemüveget. Túl sok csalódás ért. Most is vannak álmaim, de semmi közük a szerelmi életemhez. Tudomásul veszem, nem esem kétségbe. Képtelen lennék egy szorosabb kapcsolatot elviselni. Amikor együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, azután elutazik, hiányzik, de legalább nem halok bele. Ha sülve-főve együtt lennénk, úgy érezném, hogy megfojt.

Igazán boldog csak akkor vagyok, ha nincs senkim. Az egyedüllét sokkal jobb annál, mint magányosan vergődni egy kapcsolatban. Sajnos nincsenek már illúzióim ezzel kapcsolatban.

- Mondd csak, hogyan lehet begyógyítani a szív sebeit?
- A szív sebeit?
- Én azt hiszem, az egyetlen módja, ha megint beleszeretek valakibe.

A szívbe döfött karó csak megbénít, nem öl meg.