Az érzelmek szigete
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más.
Így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítettek hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú, vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellet, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: ˝Gyere Szeretet, én elviszlek!˝
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor partot értek, az öregember eltűnt.
A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az Idő volt. - mondta a Tudás
.-Az Idő? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt:"Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a Szeretet!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése