Vannak párok, akiknek előbb nemet kell mondani, hogy utóbb ki merjék mondani az igent.

Még ha meg is tud bocsátani egymásnak két ember, vajon el tudják felejteni mindazt, ami történt? És meg tudunk igazán bocsátani, ha nem tudunk felejteni?

Abban a pillanatban, amikor beéred kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz, még annál is kevesebbet kapsz, mint amennyivel beéred.

Szerencse a keresztnevem. Igaz, a vezetéknevem meg Bal.

Mikor először találkoztam vele egy fiú kezét fogta és nevetett.Állandóan csak nevetett.Mellém ült  a padon,az életről kérdezett és a csodákról mesélt.Minden szava mögött egy maréknyi boldogság bújt el s még a tavaszi napsugár is megirigyelte azt a mosolyt mely állandóan az arcára volt égetve.

Egy év elteltével találkoztunk újra,ugyan olyan gyönyörű volt mikor leült mellém. Hideg volt,hatalmas pulovere elrejtette csinos alakját. De a hangja megváltozott. Minden kimondott szó egy szomorú szinfóniát dúdolt.Megkérdeztem hol a fiú?Azt mondta pár hete már nincsenek együtt.Majd megkérdeztem hol hagyta azt a gyönyörű mosolyt amit addig viselt ? Annyit mondott: ugyan ott ahol a szívem.

Innen: http://justagirl-hope.blogspot.hu/