A százszor semmi is csak semmi marad.

Igen. Eljön az idő, amikor ki kell nyilvánítanunk a gyöngeségeinket. Amikor a titkaink nem számíthatnak többé magánügynek. Amikor a magányunk többé nem letagadható. Amikor a kínlódásunkról nem lehet többé nem tudomást venni. De van úgy, hogy annyira egyedül érezzük magunkat, hogy a gyöngeség, amelyről azt hittük, már legyőztük, hirtelen olyan erős lesz, hogy képtelenek vagyunk küzdeni ellene.

Ugyan, mit tudsz te egyáltalán a fájdalomról? Ahhoz legalábbis belenézni kellene tudnod az én szívembe. 

Minden, ami örökre megváltoztatja az embert, kétfelé hasítja az életet: Előtte és Utána.

Van, hogy az élet kihívások elé állít, és mi sokszor meghátrálunk. Legközelebb, amikor úgy érzed, hogy minden ellened fordult, gondolj arra: a nyílvesszőt is csak úgy lehet a legmesszebbre ellőni, ha minél erősebben húzzuk hátrafelé. Ne nyavalyogj minden apró gond miatt, ne bosszankodj! Inkább gondolj egy-egy akadályra úgy, hogy ez egy újabb lehetőség - csak Rajtad áll, mennyi jót hozol ki a rossz dolgokból.

Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik.

Nem tudom, érezted-e már a becsapottság, a kiszolgáltatottság érzését. Olyasmire gondolok, amikor rádöbbensz arra, hogy az lopott meg, akiben nagyon bíztál, akihez mindig tisztességes, őszinte voltál, akinek minden szavát, minden cselekedetét aranyfedezetként fogadtad el. Ezt éreztem én akkor. Azt, hogy becsapott. Mindig őszinte voltam hozzá, nem titkoltam el előtte érzelmeimet, lelkem legtitkosabb rezdülését is elmondtam neki, és megnyugvással fogadtam bölcs ítéletét, mert hittem, hogy igazat mond. Akkor azon tűnődtem, hogy ismeretségünk óta mikor és mit hazudott nekem. Ennek ellenére szerettem volna hinni benne, szerettem volna, hogy megérzéseim ne igazolódjanak.

Aki önmagának sokat hazudik - hazudik környezetének is. Aki megérti önmagát - másokat is meg fog érteni.

A zenében az ember néha minden keresgélés nélkül is megtalálja a választ a kérdéseire.

Ollyá lettem, mintha már földön se járnék.

Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen.

Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit.

Az exem frissítette az állapotát, amiben azt írta: "egy szikla szélén állok", ezért hát megböktem! 

 

Azt éreztem, hogy ez a nap egészen más, mint az összes többi nap, nem hasonlít egyikhez sem, még az ég színe sem ugyanaz - sokkal szomorúbb. 

 

Nem néztem utána addig, amíg el nem tűnt, részben azért, mert túlságosan sírtam, és összefolyt szemem előtt a világ, de azért sem, mert Eva mindig azt mondogatta, hogy balszerencsét jelent addig figyelni másokat, míg el nem tűnnek.