Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.

A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.

Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválasztott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke.

Aki a szerelmet nem ismeri, nem tudhatja azt sem, mi az, hogy szeretet.

Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!

Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.

Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.

Hiába üvölt a szél, a szikla nem hajlik meg tőle.

Egy ember megmentése is elég nehéz, de ha azt hiszed, hogy egyszerre az egész világot megmentheted, akkor a sorsot hívod ki magad ellen.

...de ha eljő az idő, úgy adjatok, ahogy elvettetek!