Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki.

A férfit talán nem arról ítélik meg, hogy vele vagy-e, de téged mindig arról a férfiról fognak megítélni, akivel vagy!

Egy csók lehet vessző, felkiáltójel vagy kérdőjel. De pont soha.

Nem egyedülálló vagyok, hanem páratlan.

Akkor is megnevettet mikor bőgni lenne kedvem. Vele még a legrosszabb film is elviselhető, a leghosszabb utazás sem unalmas, és a legbénább esős napot is szivárványosnak látom.

Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel!

Nincs annál megdöbbentőbb érzés, mint mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit jól ismer már gyerekkora óta, és rájön, a hely semmit sem változott...csak ő maga.

Ha nem ismersz, akkor ne ítélkezz felettem! Senki nem mondta, hogy szeretned kell.

Lelki társ. Két kis szavacska, és egy nagy gondolat. Azt jelenti, hinni abban, hogy van valahol valaki, aki őrzi a kulcsot a szívünkhöz és álmaink házához. Csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk. Hol van hát ez az ember?

Nem szeretem, ha van időm gondolkodni. Olyankor mindig elkeseredem. 

Néha a legjobb módja, hogy valakinek, elnyerd a figyelmét, hogy nem adod meg neki a tiédet.

Pár évvel ezelőtt megjelent egy remek könyv, amely néhány tucat tökéletesen üres lapot
 tartalmazott. Ez volt a címe: Amit a férfiak a nőkről tudnak. /V. Fable/

Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.

A régi énem hiányoljátok, miközben miattatok lettem ilyen...

Kedves Naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37szer mondtam, hogy jól vagyok, köszönöm, de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, hogy vagy, igazából nem is kíváncsi a válaszra.