Azt éreztem, hogy ez a nap egészen más, mint az összes többi nap, nem hasonlít egyikhez sem, még az ég színe sem ugyanaz - sokkal szomorúbb. 

 

Nem néztem utána addig, amíg el nem tűnt, részben azért, mert túlságosan sírtam, és összefolyt szemem előtt a világ, de azért sem, mert Eva mindig azt mondogatta, hogy balszerencsét jelent addig figyelni másokat, míg el nem tűnnek. 

 



A lelkem haldoklik valami miatt, amit nagyon nehéz diagnosztizálni, és még nehezebb gyógyítani. 

 

Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon. 

 



A jó tanács olyan, mint a szifilisz. Jobb adni, mint kapni. 

 



Ha azt szeretnéd, hogy váljanak valóra az álmaid, ébredj föl! 

 



Csak nagyon kevesen vannak, akik elmondják, milyenek a dolgok valójában. Szeressétek azokat, akik igazat mondanak, akár akarjátok hallani az igazságot, akár nem. 

 



Ne makacskodj, forogj együtt a Földdel! 

 



- Te szereted a magányt? 
- Nem, azt hiszem, a magány szeret engem. 

 



Haragba lettem a világgal
A világ észre se vette. 

 

1. Értesítsd a bloggert, aki adja, hogy megkaptad.

2. Tedd ki a blogodra!

3. Írj le 6 dolgot magadról!

4. Írd ki, hogy kitől kaptad!

5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!

6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!

7. Értesítsd a díjazottakat!  

4. Köszönöm szépen, Dreamer!♥

3. kékszemű, álmodozó, okos, pici, szerelmes, őrült...

5. Akiknek továbbadom: Ayrin, Vanília, DiliLili, lady

 

A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára. Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára. Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát. 

 



Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom. 

 

Ott ül a förtelmes szakadék szélén, a pusztulás szélén, már húzza lefelé a mélység, és ő csak legyint, befogja a fülét, mikor a veszedelemre figyelmeztetik! De hát mire vár? Csodára talán? Igen, csakis így lehet! Hát nem a téboly tünetei ezek? 

Nézzetek be: Idézetek' .__. :3