Mikor szólnál, de nincs kihez;
Mikor megölelnéd, de nincs kit;
Mikor megfognád a kezét, de sehol sincs;
Mikor legalább a hangját hallanád, de a telefon néma marad;
Mikor hallnád nevetését, de csak a csend vesz körül;
Mikor éreznéd csókját, bújnál, de mindez csak vágy marad;
Rájössz, milyen egyedül is vagy, ekkor megérzed hogy a magánynál talán minden jobb!
De egyedül vagy, letörlöd a könnycseppet, mosolyogsz még ha fáj is, és elhiteted magaddal hogy minden a legnagyobb rendben, mert nem tehetsz mást!
Rájössz, hogy tényleg nincs semmi baj, mert amit érzel, nem más mint a hiány, valaminek vagy valakinek a hiánya!
Aztán megnyugszol, mert rájössz: holnap van új nap, és látod mosolyát, hallod hangját, megfogja a kezed, mikor odabújsz és átölel megszűnik a magány, amikor pedig a füledbe súgja hogy: szeretlek, eltűnik vele a külvilág!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése