Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
szerda
vasárnap
Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk.
/DiliLili/
/DiliLili/
szombat
Minden azzal kezdődik, hogy elkezdesz vágyni valamire. Olyan dolgokról kezdesz fantáziálni, amikről korábban még csak nem is álmodtál és mielőtt feleszmélhetnél, villámcsapásszerűen önt el a szeretet és az izgalom. Azon kapod magadat, hogy úgy viselkedsz, mint egy megszállott drogfüggő. Ha nem kapod meg az adagod, rosszul vagy, megőrülsz. És a dealer, aki korábban folyamatosan táplálta benned a vágyat, most mégis megvonja tőled a vágyott szert.
Amit korábban ingyen és bérmentve adott. Azon kapod magad, hogy lefogytál, reszketsz egy sarokban és a lelkedet is eladnád, ha még egyszer kaphatnál belőle egy adagot.
Időközben vágyad tárgya próbál megszabadulni tőled és úgy néz rád, mintha még sohasem látott volna.
Az a vicces, hogy nem hibáztathatod, hiszen nézz csak magadra: igazi csődtömeg vagy. Gyakorlatilag te sem ismersz magadra.
Végül eléred a vak szenvedély utolsó fázisát. Teljesen és visszavonhatatlanul lejáratod magadat.
péntek
Különbség
Egy százlábú s egy flamingó között,villanyszék és nászágy között,
egy pórus krátere meg egy
tündöklő homlok ragyogása közt:
semmi különbség. Különbség csak egy van,
ha azt mondják: "én jó vagyok",
vagy - ami ritka - azt mondják: "te jó vagy",
de ez is olyan különbség csupán,
amire Isten azt mondja magában:
mindkettő ugyanaz.
/Pilinszky János/
szerda
kedd
Elegem van a világból, a holnapból, a mából,
Elegem van az emberekből, magamból, és másból.
Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből!
Elegem van a megválaszolatlan kérdésekből!
Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,
Elegem van most már, feladom a harcot!
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,
Én pedig némán állok az akasztófa alatt!
péntek
Vígasztaló
Csendes vagy kedves, nyújtsd a kezed,
mond el mi bánt, hátha segíthetek.
Könnyes szemed, szívem elszorítja
napunkat sötét felhő borítja.
Mindent mi fáj, kérlek önts ki nekem,
légy őszinte, úgy ahogy én teszem.
Bármi is az, minden megoldható,
a test és a lélek is gyógyítható.
Ölelj át kedves és sírd ki magad,
könnyeid előttem sose tagadd.
Jól tudom én is mi a fájdalom,
rád nézve elmúlik a bánatom.
Látom már két szemed újra nevet,
így édes, ez az kit szívem szeret.
Jöjj ölelj gyorsan és szeress nagyon,
ha így látlak mindenem neked adom.
Alakulás az éjjel
S csak nézlek
Így zavartalanul.
Az éjjeli sötét megérint,
A macskám a holdra feltekint.
Mert minden kerek
És zakatol,
Ahogy minden szépen alakul.
Ahogy elfúj mellőlem az élet.
Az én szívemet Te kérted.
Adtam vetted, megvetted.
Az illatfelhőm kergetted.
S csak nézlek
Tovább kajánul,
Ahogy minden szépen,
De szépen kialakul.
hétfő
Lehetek csinos, vonzó, s szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes,
Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője
Lehetek egy fénylő csillag feletted
Lehetek egy barát ott, melletted.
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut
Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut,
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed.
szerda
hétfő
Az életbe mindenki halhatatlan szeretne lenni, mégse tudják, hogy mit csináljanak egy esős vasárnapon.
/Pé/
Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.
szombat
Édesem, szikla vagy
Melyen állok,
Azért jöttem ide, hogy beszéljünk,
Remélem megérted.
Zöld szemű, igen a reflektorfény rádragyog,
Hogy tudna bárki is visszautasítani?
Nagy csomaggal érkeztem, de mindjárt könnyebbnek tűnik,
Most, hogy megismertelek,
És tudnod kell drágám, hogy nélküled
Nem tudnám folytatni az utam.
Zöld szemek
Édesem, tenger vagy
Melynek vizén lebegek,
Azért jöttem ide, hogy beszéljünk,
Azt hiszem, tudnod kell
Hogy zöld szemű, téged kerestelek,
És bárki, aki megpróbált visszautasítani,
Bizonyára őrült.
Mert nagy csomaggal érkeztem, de mindjárt könnyebbnek tűnik,
Most, hogy megismertelek,
És tudnod kell drágám, hogy nélküled
Nem tudnám folytatni az utam.
Zöld szemek
Zöld szemek
Édesem, szilka vagy
Melyen állok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)