A szemek - szavak nélkül is elmondanak mindent.

Ha menekülnél, de nincs hova,
Van a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan.

Mindig van valaki, aki pontosan arra vágyik, mint te.

Talán ezért nem tud sírni, döbbent rá hirtelen, ahogy száraz szemmel a mennyezetet bámulta. Mert mi értelme lett volna sírni, ha úgysincs, aki megvigasztalja? És ami még rosszabb: ha úgysem tudja megvigasztalni magát?

Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok.

Ha egy pasast fel tudtak küldeni a Holdra, miért nem küldték fel valamennyit?

A szerelem is akkor mutatkozik meg, ha bátran harcolunk érte. S ha elég bátrak voltunk, és megtaláltuk, végül még több szerelmet vonzunk magunkhoz.

Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.

"A harmadik emeletről lezuhanni éppolyan életveszélyes, mint a századikról." Ha már le kell zuhannom, legalább jó magasról zuhanjak.

Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.

Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.

Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.

Amikor túl sok
mondanivalód van: jobb,
ha meg se szólalsz.

A japán nyelv pazar szókincsében nincs megfelelő kifejezés erre a hemzsegő nyugati szóra: szeretlek. A japánok szerint ezt a szót nem kell kimondani, mert a másik úgyis megérzi. Ha ki kell mondani, akkor már nem is igaz.

Szólj, ha úgy érzed, szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki más nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk.

Hallom ugyan, hogy mond valamit, de a szavak nem bizonyítanak semmit.

Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.

Az ember könnyen sírva fakadhat, ha engedte magát megszelídíteni...

Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!

Már fáradt vagyok
megbocsátgatni - kérlek:
inkább ne bánts meg.

Mese
Egy világvégi házban
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon...
/Juhász Gyula/

Az érzelem, amelyet a józan ész nem fegyelmez, bizony híg ital, az ész viszont érzelem nélkül olyan keserű és kemény falat, hogy alig lehet lenyelni.

Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet. Ha pedig viszonzásra talál, akkor lidércfényszerűen olyan mocsaras vadonba csalogat, amelyből nincs többé menekvés.

Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Szeretnék regényhős lenni: az író derekasan elrendezné tornyosuló gondjaimat, s végül elvonulhatnék a jól megérdemelt nyugalomba.

Micsoda hálátlanság! Az ember óriási erőfeszítéssel rendbe teszi a barátai reménytelenül sivár életét, megkeresi nekik a tökéletes társat... aztán egyszer csak arra eszmél, hogy elhajóznak az örök boldogság földjére, és azt se mondják, fapapucs. Huh, az ember még örülhet, ha megszánják egy képeslappal.

Hát csak úgy szeress, ahogy szeretni érdemes. Semmivel sem törődve, szabadon hagyva engem.

Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják. Lehet, hogy a szív valóban egy darab száraz nyírfa, amely életében csak egyszer lángolhat tiszta, vakító fénnyel - és minden más szenvedély, amely ezt követően támad benne, inkább csak pislákoló parázsra hasonlít. Ilyen az én szerencsém. Ez az első és valódi lángolás is éppen őiránta lobbant bennem, akit sem érdemeim szerint, sem dicstelen módon soha meg nem kaphatok; érte, aki mindenekfelett lenéz és gyűlöl.

Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzani kezdett, mintha lenyeltem volna a holdat, és most a bőröm alatt világítana. Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt. És mindez egyetlen pillantástól.

Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!

Vele kevés lesz egy-két együttlét (...). Vele semennyi ölelés sem sok vagy elegendő. Ez halálos vonzerő.

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

Vannak szerelmek, melyeket csak a bosszú táplál. Vannak szerelmek, melyeket csak a távolság éltet. És vannak szerelmek, melyeket csak a könnyek erősíthetnek. Ne bánd, Ezel! Ne fájjon! Ezt így kell elfogadni. Vannak szerelmek, amelyek nem teljesülhetnek be. A miénk egy ilyen szerelem volt.

A szerelem hideggé, vérré, könnyekké és arannyá válik.

A bosszú önmagában nem elég. Vesztünk, ha olyanokká válunk, mint az ellenség.

Irka-firka

Kell egy toll és egy papír,
Egy toll mely szépen ír,
Egy papír melyen elférnek a gondolatok,
Szavak és mondatok,
És végül egy vers,
Melynek semmi értelme se lesz,
Ez csak egy gondolat,
Se füle se farka,
De még szeme sincs,
Hogy látná semmi értelme sincs,
Csak érezni tud,
Érzi hogy semmit se tud,
Kicsit magányos, kicsit szomorú,
Nem minden kerek, nem minden domború,
Nem minden fehér-fekete,
Van hogy kicsit szürke,
De van hogy egész színes,
Viszont sohasem hupilila,
Milyen szín egyáltalán az?
Lassan betelik a papír
Már a tollam is alig ír,
Pedig még semmi sincs rajta,
Csak valami irka-firka,
Azért egy-két sort még felvések,
Hogy legyen valami értetlen vége,
Hát kösz, hogy olvastál,
Remélem jól lefáradtál,
Tán nem erre vártál,
Tán nem erre számítottál,
De azért azt, hogy mond-e valamit e vers,
Fontold meg légyszíves még egyszer.
/Dávid Ádám/

Ecset

Ecset lennék...
Festeném alakod, lehelet vonások.
Festeném hajadat, dús barna zuhatag.
Festeném mosolyod, magával ragadott.
Festeném szemedet, elakadt lélegzet.
Festeném hangodat, ezerszín dalodat.
Festeném táncodat, kecses mozgásodat.
Ecset lennék, de nem vagyok,
s így a többi ceruzával együtt,
kik a sarokban állnak,
magamban csodállak...

/Szavaljev Ádám/

Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél.

Régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz szerelmünk van, és hogyha keményen küzdünk érte, boldogok leszünk együtt. Ez tetszett nekem, mikor kisebb voltam, de rájöttem, hogy nem így működik. Csak a mesékben létezik az örök szerelem.